Portréfestés technikák és tippek
A portréfestés koncepciója hosszú múltra tekint vissza, mivel a különböző hagyományok évszázadokon át törekedtek arra, hogy tökéletesítsék a képmás megfestésének készségét. Jó példa erre Anthony van Dyck munkássága, aki három képet festett I. Károlyról, Anglia királyáról. A portrék I. Károly teljes arcát, profilját és háromnegyedes nézetét ábrázolták. Bernini később egy mellszobrot faragott van Dyckről.
Annak érdekében, hogy portréja valósághűnek tűnjön, kezdje a szemekkel. A szemeket használhatja az arc többi részének központi pontjaként. A szemeket használhatja más arcvonások, például az arc és az áll meghatározására is. Mindig emlékezzen arra, hogy a szem fehér része nem tiszta fehér. Használjon lapos ecsetet ennek a területnek a kiemeléséhez. A szemek elkészülte után térjen át a következő vonásra. Ha befejezte az arcot, használhat világosabb színt a hajhoz.
Ahhoz, hogy meggyőző portrét készíthessenek, a művészeknek először is meg kell érteniük, hogyan kell pontosan megfesteni egy emberi arcot. Az emberi arc az egyik legkönnyebben felismerhető tárgy a Földön, ezért a legapróbb részlet is megfoszthatja a festményt a hasonlóságtól. Az olajfestészetben jártasaknak éles szemmel kell rendelkezniük, és el kell sajátítaniuk a ahhoz, hogy pontos portrét alkothassanak. Számos módszer létezik arra, hogyan kell megfesteni egy emberi arcot, beleértve a színtömbök és az erősen texturált festék használatát.
A realisztikus portré megalkotása a megfelelő palettával és színekkel kezdődik. A bőrt sötétből a világos felé haladva fesse, először a legvilágosabbat dolgozva. Ez lehetővé teszi a művész számára, hogy a festék felvitele során világosságot és mélységet építsen. A valósághűbb bőrtónus megteremtéséhez a művészek általában vörös, sárga és okkersárga színeket használnak.
Az évszázadok során a portrék fejlődtek, a legkorábbi példáktól a legújabbakig. Több művész, köztük Thomas Gainsborough, hosszú ecseteket használt a ruhák megfestéséhez. Festményeiket gazdag, élénk háttérbeállítások jellemezték. Végül a fényképezés kiszorította a portréfestők alsó szintjének nagy részét. Néhány portréfestő azonban alkalmazkodott, és megtalálta a módját, hogy felvegye a versenyt a fényképezéssel.
Egy hatásos portré elkészítéséhez a művésznek először is olyan hátteret kell választania, amely kiemeli az alany vonásait. A reneszánsz festészetben gyakran használtak tájképeket háttérként, hogy kiegészítsék az arc formáit. A klasszikus portréknál sötét, gazdag hátteret használtak, hogy a személy kiemelkedjen a háttérből. Ez a technika segítette a valósághűbb portré megalkotását. Ha többet szeretne megtudni a portréfestés művészetéről, érdemes beiratkoznia egy klasszikus festészetre összpontosító órára.
A portréfestés alapvető technikája a körvonalazás. Sokan vázlat nélkül kezdik el a festést. Sokan úgy kezdik, hogy először felvázolják a képet, majd tiszta, áttetsző akrilfestékkel lezárják azt. Végső soron a hatékony körvonalazás a nagyszerű portré alapja. Ha igazán valósághű portrét szeretne készíteni, akkor fotókat kell készítenie a modellről.
